::élő rpg

Amival és Csillel meg néhány sráccal egy külföldi városba utaztunk. Valami titkos küldetésünk volt. Megszálltunk egy hotelben, ahol Ami eltűnt valamerre, mert valójában ő a mesélő volt, nem lehetett a helyszínen, vagyis nem úgy, mint mi. A hotelben valahogy erősen japán hatás érződött, nem igazán a bútorokon, hanem valahogy benne volt a levegőben, hogy japán tulajdonú a szálloda. A fiúk (erősen emlékeztettek a velencei mese szereplőire) beültek a jakuzziba. Csill pedig kapott egy titokzatos telefonhívást, ami után közölte, hogy ő most elmegy, máshol tölti az estét. Kérdeztem hova megy, de nem válaszolt, nem tartozott rám. Annyit sejtettem, hogy japánokhoz, és azt is gyanítottam, hogy ezzel el is kezdődött a mese. A telefonszámot amin elérhetem, ha netán a mobiljával valami baj esne, azért elkértem és meg is adta.
(Sajnos itt a fejemre ugrott egy 13 kilós gyerek, és felébredtem.)

ezt pookah írta ide. 17:58 -kor.

::pánik

FiamPéterrel szálltunk fel a buszra. Régi, magaspadlójú busz leghátsó ajtajánál. Ő ment előre, felsegítettem. Mire léptem volna én is a sofőr becsukta az ajtót. A gyerek a buszon, én még a járdán. Köztünk a csukott buszajtó. Péter háttal nekem, észre sem vette talán. Én kiabálok két kézzel ütöm a buszajtót. Semmi. A busz kigördül. Én amennyit bírtam futottam utánna, aztán beálltam a busz mögött haladó autó elé és kiabáltam, hogy vigyen el, mert a buszon van a gyerekem. Kikerült. Ott álltam és néztem a távolodó busz után tehetetlenül.

ezt Amishael írta ide. 8:27 -kor.

::Gyilkos

Álmomban valakivel közelharcot gyakoroltam. Puszta kézzel és tonfával mentünk egymásnak. Mindenféle piszkos trükkel vittem be neki a találatokat, illetlen helyekre.
Egy idő után kiakadt, hogy miért így csinálom.
Mondtam neki, hogy én gyilkos [beállítottságú] vagyok, azért harcolok, hogy mindenáron megöljem az ellenfelem. Nem játszani akarok, hanem minnél hamarabb pontot tenni egy küzdelem végére.

ezt szszg írta ide. 6:44 -kor.

::A sátán kutyája

Álmomban egy kísértett házban voltam. A cselekmény nagyjára már nem emlékszem, de a földszinten volt a Gonosz, én meg az emeleten egy kis szobában próbáltam aludni, meg megakadályozni, hogy a kutya, a nagy csúnya rossz bejöjjön, mert azt küldözgette a Gonosz rosszalkodni.
A sátánkutya nagyon nagy volt, annyira, hogy egy böszme újfullandi méretébe be sem fért, így kitett egy és kétharmad kutyát. A maradék egyharmadból lett egy kis kutya, ő jó volt. Jött segíteni, próbálta elhajtani a nagyonnagy sátánkutyáját.
Amikor már nagyon nem tudtam aludni álmomban, mert nem hagyott a dög, elhatároztam, hogy lemegyek és kiosztom a Gonoszt, hogy most már elég. Ehhez persze előbb a kutyával kellett valamit tenni, mert az volt valahogy a fő probléma. A kiskutya jött és segített lefoglalni a nagyot, én meg a bicskámmal lekanyarítottam a kétharmad másodikkutya részt az elsőről, mert ez a kétharmad tulajdonképpen nem is volt rossz, csak kellett, hogy elférjen a rossz. Persze levágni nem lehetett, mert akkor azonnal összegógyult volna, így elindultam lefele a lépcsőn a bal kezemben egy böszöm nagy döggel, amit éppen széthasítok a bicskával, vigyázva, hogy egy kis húscafat azért tartsa a kétharmadot... Az egyharmados jókutya közben a lábam körül sertepertélt...
Arra nem emlékszem, hogy mi lett a Gonosszal, de a probléma megoldottnak tűnt.

ezt szszg írta ide. 12:00 -kor.

::Dilis

Álmomban valami otthon voltam, anyámmal és kisebbik öcsémmel. Gyertyát próbáltam önteni, de elbénáztam, és az olvadt viasz ráömlött egy polcra, elborítva mindent, gyertyatartót, könyvet, bármit. Rohadt dühös lettem, és elkezdtem a maradékot is ráborítani, folyott mindenhol, a kezem is csupa olyan lett.
Ekkor már éreztem, hogy valami nincs rendben. Üvöltöttem a dühtől. Kimentem a fürdőszobába, engedtem vizet a kádba, hogy lemossam magam. Mire benne ültem, már nem voltam képes semmi normálisra, remegett minden végtagom. Öcsém jött, hogy segítsen, de már beszélni sem tudtam, a szám nem engedelmeskedett, csak nyögésre meg hörgésre futotta.
És vége is lett.

ezt szszg írta ide. 13:28 -kor.

::Londonban

Osztálykiránduláson vettem részt Londonban. Olyan 20 éves lehettem álmomban. Fischer nevü, valóban volt gimis osztálytársnőmmel, Gary Dourdan nevü amerikai szinésszel, mint osztálytárssal, szintén 20 éves körüli állapotában, és egy magas szőke lánnyal, aki Csill is lehetett volna, szintén 20 körül. Elszakadtunk az osztálytól, és a londoni metró egyik bonyolult állomásán bolyongtunk, keresve a kijáratot. Nem voltak kijáratot jelző feliratok és nem voltak ott más emberek, csak a mindent elborító hirdetések és reklámok. Néha a fal folyamatos reklámözönét egy üvegtábla váltotta fel, ami mögött nyüzsgő utcaképre láttunk rá, esőben késő délután. Minden szürke volt kint. Szinek orgiája csak itt bent a metróban volt. Jól éreztük magunkat. Hülyéskedtünk, jöttünk-mentünk. Aztán felébredtem, és azt gondoltam, milyen jó volt ott lenni velük, négy bolond, négy térkép, és a szándék imitálása, hogy kijussunk. Mert valóban mind élveztük ezt, és egyikünk sem akart visszajutni az osztályhoz.

ezt Amishael írta ide. 12:39 -kor.

::Zombi

Álmomban valami vonatbaleset történt. Nagy, steampunk jellegű, szecessziós ornamentikás vasúti kocsik baleseteztek, ahonnan kijött a rossz, és katasztrófa lett, sok ember megzombult. Én is zombi lettem, de nem sima agyatlan, hanem agyas zombi. Leálltak az életfunkcióim, meg voltam halva, ám nem voltam húsra éhes. Gondolkodtam, és bár erősen romlott a finommotorikus vezérlésem, kis koncentrálással kvázi érthetően tudtam beszélni és koordinált mozgást végezni. Csak ha elkapott az ideg, akkor nagyolódtak el az ilyen dolgok.
Mivel már meg voltam halva, és nem hatott rám az apokalipszis, embereket mentettem ki a romló házakból, biztos helyre vittem őket. Az álom második felében leginkább egy kislányra koncentráltam, leszakadt liftek aknáiban, meg egyéb romokon keresztül próbáltuk elérni a végcélt, ami sajnos nem maradt meg, így most csattanó sincs itt.
Bocs...

ezt szszg írta ide. 11:36 -kor.

::Töréspróba

Álmomban egy soksávos út és egy vasúti töltés között található rendőrségi udvaron voltam. Éjszaka volt, szemerkélő hó. A szokásos téli ruházatomat viseltem. Egy csini kék lila országútin ültem.
Meg voltam duplázva, volt egy pontosan ugyanolyan én ugyanolyan felszereléssel, ugyanolyan bringával, aki csak állt az udvar közepén, pedálra tett lábakkal.
Én, mint egy lassított felvételen, nyílegyenesen beletekertem a másik énbe, kb. 1 centi per másodperces sebességgel, durr, 90 fokról bele a közepébe oldalról. A másik én meg kettétört, mint egy gipszbábu, semmi vér, vagy egyéb belsőség, csak egy egyenes törés, hol függőlegesen végig, hol hónalj alatt keresztben... És újra és újra, mindig előről kellett kezdeni, őén visszállt egybe, én meg bele.
Nem volt körülöttem senki, bár éreztem, hogy többen figyelnek, egészen közelről is. Olyan érzés volt, mintha felvételt készítenének az egészről, szemléltetésnek oktatófilmbe. Egyetlen alak volt tán, aki a kerítés fölött kukucskált át.

Közben meg az szólt, hogy "Szépen lassan mindenünk leépül".

ezt szszg írta ide. 12:09 -kor.

::Jenős

Harasztin sétáltam álmomban, valami domboldalon, a Csati felöli végen, ahol nincsenek is olyan domboldalak. Éppencsak világosodni kezdett, hajnali derengés volt, az utcalámpák világítottak, és az ég alja kezdett csak lilulni. Aztán az egyik homokos utcán rájöttem, hogy a ház aminek a kertje előtt állok Jenő lakhelye. Valahogy derengett, hogy két lánya van és egyedül neveli őket. Bementem a kertbe, mivel nem találtam csengőt. Olyan kert volt, ahol kis térdigérő kerítésekkel választják el a virág- és veteményágyásokat. Két kistermetű németjuhász aludt a kertben, rám sem hederítettek. A ház kicsi volt, túl kicsi. Mikor odaértem láttam már, hogy az csak egy szerszámoskamra. Mögötte volt egy régi parasztház. Beléptem, és az üvegezett verandán túl rögtön a szobába érkeztem, ahol egy régi ágyon ketten aludtak. Egy tízéves forma kislány, és egy idős asszony. Mikor felriadtak az érkezésemre nem ijedtek meg. A lány beszaladt a másik szobába és bebújt a húga mellé, annak ágyába és továbbaludt. Én pedig lefeküdtem a helyére a néni mellé. Aztán gyorsan kivilágosodott a reggel, de Jenő nem bukkant fel. Mi csak feküdtünk és vártunk. Aztán jöttek még emberek, akikkel a néni beszélt, fel is kelt és kiment a házból. Aztán jenő valóban előkerült, de rám sem nézett, csak egy himzett sokréthajtott textilzsebkendőt tett az orrom elé a párnára. Széthajtogattam, és láttam, hogy ez egy himzett levél. Annyira kacifántosan volt írva, hogy nem tudam elolvasni.

Aztán megszólalt az ébresztő óra.

ezt Amishael írta ide. 6:35 -kor.

::Több szint

Most nem egy konkrét álmot írok le, hanem egy álmodástechnikai dolgot, amire ma éjjel jöttem rá.

Több szintje van az álmoknak. Persze ezt sok okos el is mondhatja, de ma tapasztaltam.
Vannak az álmok ugye, amire emlékszik az ember. Franc tudja, melyik szint, okos könyvből ki lehet olvasni. Mostanában már nagyon tudatosan álmodom, irányítom a cselekedeteimet, tudatosan repülök, döntéseket hozok, sőt, el tudom dönteni, hogy inkább alszom még egy kicsit, nem feszít annyira a hólyagom, hogy most ezért félbehagyjam az álmodást.
Most viszont emlékszem nyomokban egy álmomra, ami egy jóval mélyebb álom volt, mint ez a tudatos szint. Valami nagyon gömbölyű, nagyon egész érzés volt, és nagyon sajnáltam, hogy nem emlékszem rá. Amikor "felébredtem" a normális álom szintjére (valami nagy, a BMW gyár által szponzorált szabadstrandon voltam), próbáltam emlékezni a mélyebb álmomra, de sajnos nem igazán sikerült.
Remélem, ahogy idővel sikerült tudatosabbá tenni a "normál" álmodást, úgy szépen kiismerem majd ezt a mélyebb valamit is.

ezt szszg írta ide. 9:13 -kor.

::Pusztítás Angyala

A Pusztítás Angyalaként a Világvégén lebegtem öntudatlanul, magzati pózban a tenger felett. Négy segítőm kellett, hogy legyen: egy fekete és aranyszínű szárnyas macska, és egy fekete és egy aranyszínű férfi - de csak a fekete macska volt meg. Nekem is voltak szárnyaim és fekete voltam. Valójában nem voltam gonosz: talán csak mint Síva, aki pusztít és újrateremt, vagy mint Hikari a Konominiben, aki eldönti hogy pusztulnia kell-e a világnak, vagy sem.
Aztán bekerültem a világba, fiatal lány-testem lett, a fekete macska is velem volt. Éreztem, amint a megtartásért felelős erők egyike - egy idős látó nő - rámnéz több házfalon keresztül, én pedig hanyatt-homlok, szárnyra kapva menekültem. "Még van remény" - hallottam, amint ezt mondja. Aztán egy budapesti hídon kóvályogtam, éjjel volt és szélvihar villámlással, ám ez nem zavarta a hídon ünneplő embereket, artistákat, tűznyelőket, gólyalábasokat. A macskámat kerestem, akitől elszakadtam. Tudtam, hogy nemsokára megérkezik az aranyszínű macska is, akkor az én szárnyaim vége is bearanyozódik, és többet fogok érteni a világ jó oldalából...

ezt pookah írta ide. 20:00 -kor.

::színfény

és ahogy felkelt a nap, áradt be a fény a hatalmas ablakon, amire előzőleg a papnőtársakkal színes üvegmandalákat festettünk, és a belibbenő szél meglendítette a mennyezetről lógó üveglapokat, kavargott a szín a teremben, folyton mozgásban, áramlott a türkiz és a vörös

ezt pookah írta ide. 0:09 -kor.

::Álom álom

Mostanában az álmaimról is álmodom. Persze álmodom rendeseket is, általában modernes, űrhajós, mutánsos, ilyesmiseket. De álmaim között, vagy néha helyett álmomban az álmaimat menedzselgetem. Ilyenkor valószínűleg felszínesebben alszom, tudatában vagyok, hogy álmodom, és annak is, hogy az álmaimról álmodom, és úgy általában kontrollban vagyok, azaz bármikor felébredhetek, ha akarok, eldönthetem, hogy melyik álmommal mit tegyek.
Pár napja hat álmot álmodtam egyszerre, ami elég ilyesztően hangzik, de ott, akkor egy kis koncentrálással mind a hatot követni tudtam egyszerre. Úgy nézett ki a dolog, mintha hat üveglap lett volna egymás mögé állítva, és mindegyikre más-más álom volt rávetítve. Mikor szemből átnéztem az egészem, egyszerre láttam mindet. Tudtam követni őket, és ha akartam volna, kiválaszthattam volna, hogy melyiket emelem ki a többi közül.
Ma is az álmaimat rendezgettem, olyan kis műanyag edénykékben voltak, amiben a kínaiban szokták adni a szószt. Kis gusztustalanok voltak, mint összeszöttyedt medúzák, meg takonygombócok. Rakosgattam őket, sorrendet állítottam fel közöttük. Volt olyan, ami már nem kellett, azt kidobtam. Végül kiválasztottam egyet, és azt álmodtam ébredésig.

ezt szszg írta ide. 8:33 -kor.

::A majmos

A mófarguruban vacsoráztunk, ahol megbeszélgettük a pincérlánnyal, hogy ő sosem megy haza. Mindig ott van. Hát igen. Aztán elküldtek minket, mert zártkörű rendezvény lett. Mi meg felmentünk pookahékhoz. Nagy tágas sokszobás, nagy belmagasságú lakásuk volt. Olyan felújított körgangos házban. Ez persze hülyeség, mert egészen konkrétan tudtam, hogy a Szabó Ilonka utca azon háza ez, aminek olyan mesés kertje van. Na mindegy. Szóval ott laktak. Pookah körbemutogatta a házat, míg Hiúz valamit matatott egy robosztus antik íróasztal takarásában. Amikor észrevettem, hogy a kertben, ahova gyébként nem lehet kimenni, van egy nagy fa. a fa ágain meg rengeteg majom. Mindenféle majom. Selyemmajomtól a csimpánzig mindenféle. Mondom nekik, némmá. Mire iúz ki ment a teraszukra és kézenfogva bevezetett egy szmokingos majmot. Olyat, mint az öreg a Babe II-ben. Pookah meg kikelt magából, hogy na arról szó sem lehet. Ha macska nem, akkor majom sem. :)

ezt Amishael írta ide. 20:32 -kor.

::Repülős

Ma éjjel álmomban vadászpilóta voltam, de még régi, első világháborús géppel. Fiatal voltam, bohó, törtető, sosem voltam megelégedve semmivel. Folyamatosan gyűltek a figyelmeztetések az aktámban. Apám valami magasabb rangú tiszt volt a légierőnél, kérték, hogy próbáljon rám hatni, de ő erre csak megvonta a vállát, hogy felnőtt vagyok, tudom, hogy mit csinálok.
Az idő szép napos volt, kék éggel, én a lövészemmel kettesben repültem. Megszegtem minden szabályt, ami csak lehetett, nem értettem, hogy buta korlátozásokkal miért állnak a fejlődés útjába. Nem szabadott túl magasra repülni, követni kellett az utakat, nehogy eltévedjünk, nem szabadott lakott terület fölé repülni. Én meg mondtam a lövésznek (aki egy velem egy korú srác volt, és bár akadékoskodott, hajlamos volt egy húron pendülni), hogy ugyan miért ne repüljünk magasan, egyenesen, légvonalban minden közelebb van, meg szebb a kilátás is.
Amikor meg leszálltunk, és felelősségre akartak vonni, megnéztem a figyelmeztetáseket, amiket kaptam, aztán kisuttyantunk az épületből, mit sem törődve a fejesekkel. Tudtam, hogy a kapcsolataim miatt úgy sem veszik komolyan a büntetést.
És megint felszálltunk, és repültünk bele a világba.

ezt szszg írta ide. 11:48 -kor.

::Fura fantasy

Két "szundi" közt, vadul vágtató szemgolyókkal a következőt álmodtam: először kb. Csizmás-kandúr felállásban egy herceg voltam, és volt egy macskám. A királylányt kellett szórakoztatnom. Egerekkel akartam zsonglőrködni, de éreztem, hogy ebből baj lesz. Mondtam is a macskának, hogy legyen készenlétben. Elővettem az egereket, amik megszólalásig hasonlítottak teafilterekhez, csak akkor váltak egerekké, mikor feldobtam őket a levegőbe - és persze nem bírtam őket elkapni, úgyhogy mind lepotyogtak a földre és szerteszaladtak. A királylány közben baldachinos ágyából rezignáltan figyelt. Úgyhogy utána a macskával az egereket kergettük, és közben azt gondoltam, hogy szegény kicsikék, hát így végzik. Aztán történt egy váltás, és királylány voltam (egy másik), aki népe megmentőjét mutatja be a népének (aligha az egérbajnokot...), valami vékonyka lovászfiú személyében. Az országot megszállás fenyegeti, ezért kell egy lovag, aki megvív a megszállók vezérével. Jönnek is a megszállók, a várnép kint lesi őket az udvaron, ahogy förtelmes hordáik belovagolnak. Hátrébb állok az árnyékos árkádok alatt, és mintha filmet néznék, úgy figyelem kívülállóként a cselekményt. A színek borongósak, acélkékek és feketék. Az ellenség Hadvezére jól megtermett, izmos fickó: középre sétál és megkérdi, hol a lovag, aki megvív vele. Nem érkezik válasz, csak előlép az ifjú lovag immár páncélban, és a várudvar közepére, a kúthoz lépdel. Inni kezd egy szó nélkül, így fejezve ki megvetését. Alacsonyabb és sokkal vékonyabb a Hadvezérnél (olyanok ketten, mint Dávid és Góliát), barna haja vállig ér. A Hadvezér a kúthoz lép, felemeli a fiú állát, mint egy lányét, és valami olyasmit mond, hogy "nahát-nahát", meg "finom falat leszel", meg ilyeneket. Zavarba ejtő pillanat. Egy pillanatra a Hadvezér leszek, és valami olyasmit gondolok a kúttól elmenőben, hogy micsoda szánalmas egy nép ez, meg hogy a párbaj legalább izgalmas lesz, csak nagyon rövid. Aztán megint a királylány vagyok, pontosabban táncosnő. Több deszkaszínpadot állítottak a várudvarra, ezek egyikén táncolok én, tüzekkel, meleg és száraz fényekkel megvilágítva. Közben pedig azon töröm a fejem, hogy indulnom kell segíteni a lovagnak. A tánc véget ér, lejövök a pódiumról és elindulok a Vár felé, amit lezárt az ellenség. A katonák őrt állnak és a mindent eldöntő párbajra várnak. Azt hazudom, hogy pisilnem kell, és az őr van olyan jó fej, hogy beenged. Fölszaladok az emeletre és megkeresem a kardot, amit odaadok a lovagnak. Itt váltakozva vagyok a fiú és a lány, és telepátiával kommunikálok egymással... Lányként van egy teknősbékám is, ami határozottan pratchett-es vonás. Egy ponton a lovag maradok, a folyosó végén pedig feltűnik a Hadvezér. "Halál minden zsarnokra!" - kiálltom, majd módszeresen elkezdem egy tompa ollóval rövidre vágni a Hadvezér haját (ami amúgy is rövid). Szép engedelmesen, leengedett karddal tartja a fejét, én meg azon gondolkodom közben, hogy baj lesz ha befejezem a hajvágást, mert aligha fogja fel a dolog jelképes értékét, és egy éles kard van nála, és hogy vajon hogyan szerezhetném meg a kardomat ehelyett az olló helyett?... és itt felébredtem.

ezt pookah írta ide. 0:28 -kor.

::Repülők

Alkotótáborban vagy művésztelepen vagy min voltunk, Lezli, pookah és még sokan mások. A ház amiben az alkotás zajlott egy kiszuperált öreg románkori templom volt. Vidám kerthelységes hangulatban sörözgettünk körülötte az árnyékban, amikor bemondta a rádió, hogy valahol az országban (tőlünk jó messze) valami durva természeti katasztrófa van. Jöttek is a szomszéd országok csőstül. Gondoltuk segíteni. Áram nem volt meg víz, azt hiszem. Mi csak ültünk kint a fák alatt a nyári dálutánban és hallgattuk a rádiót. nem aggódtunk egyáltalán. Aztán repülők jöttek. Sok, egy irányból, szépen egymástól egyenlő távolságban, mátrixban. Nézem, nahát, utasszállítók. Lezli cöccög, nem is - mondja. Ezek katonai csapatszállítók meg helikopterek. Erre a szemem előtt előtt változtak át azzá. Ajaj. A rádió pedig bemondta, hogy mivel kis országunkban megszünt az áram és vízellátás, védtelenekké váltunk. Jönnek is a svájciak (?) vagy a Svédek talán. nem emlékszem. Minden esetre olyan ország akivel nincs közös határunk. Néztünk bután mit kell ilyenkor csinálni. Lezli megkereste a kenyérvágó kést, hátah használható valamire. Aztán jött egy katonai autó, benne néhány zavart külföldi katona. Mondták, hogy ők most elfoglalják ezt a területet, jelesen a templomot és a környékét. Ez egy hosszadalmas dolog, mi legyen? Ellenállunk e vagy sem, mert ha igen akkor lövöldözni kell. Mondtuk, mi nem feltétlen. Esetleg egyszerűen adja ide a zászlót, mondta a zavart hódító katonának Lezli, majd mi kitűzzük. valamikor. Valahova. De ezt már csak akkor mondta, miután a katonák elmentek, lezlire bízva a zászló elhelyezését.

A Dungeon Keeper és a területfoglalásképpen szökdécselő vagy rugózó impek jutottak eszembe. Á. Elég egy zászló is. :) 

ezt Amishael írta ide. 21:02 -kor.

::Dr House

Tenger alatti börtönben voltam, kicsit mint Cameron a Dr. House című remek sorozat egyik szereplője, kicsit mint én magam. Dr. House volt a börtönorvos. Mi, kb tízen nők nem mint bűnelkövetők voltunk ott, inkább valami védelem alatt. nem tudom. Minden esetre össze voltunk zárva, néha jött a Dr. és okosan beszélgettünk, mint a sorozatban.

Csakhogy a levegőzések, mint minden rendes börtönben, itt is a börtön zárt udvarán történtek. Tengeralatti börtön esetében egy jól körülzást korallzátonyon. Zátonyon. Nem szigeten. A cellákból olyan alagutak vezettek ki ide, mint a szellőzőjáratok a B kategóriás krimikban. Csak négykézláb lehet bennük haladni. Nehezítésnek teljesen fel vannak töltve vízzel. Mire a börtöntöltelék a végére ér meg kéne fulladjon. Álmomban mégsem ez történt. A folyosó végére mind kis halacskákká változtunk. beleértve Dr. Houset is, aki doktorhallá változott. Én, Cameron egy szintén sárga, de kék csíkokkal díszített halacska lettem.

Aztán börtönlázadás lett, és mi nők erősen féltünk, hogy mi lesz ha megtalálnak minket. Megtaláltak, de csak azt vitték el ami mozdítható.

Ez itt Dr. House, Cameron és egy sárga doktorhal.

ezt Amishael írta ide. 22:00 -kor.

Titkos nyomozó vagyok. Ilyen efbíájos vagy hasonló. Megyek a nagy préri-pusztában. Térdig fű, fa sehol. Kicsit dimbesdombos. Egyszer, egy dombtetőn találok egy szabályos alakú lyukat. Szakadék, mondanám, csakhogy ez téglalap alapterületű. Mivel ez egy bérház körgangos belső udvara. Csinos, ám lepukkant klasszicista stílusban. Én, ott a dombtetőn, gyakorlatilag a háztetőn állok. Ahá - gondolom, pont ide jövök. A tetőről a legfelső gangra egy nagyon keskeny korlátnélküli lépcsőcske óvatoskodik le a belső homlokzaton. Be vagyok tojva rendesen, de nem mutatom. Aztán találok valami más utat le, végülis bejutok az épület belsejébe. 4 méteres belmagaság, gipszstukkók, lemálott vakolat, platánosan foltos festékrétegek mindenütt. Némi penész és pókháló. Csak mint egy átlagos pesti bérházban.

Liptai Klaudiába botlok egy szobában. Ő egy brutálisan koszos márványlapu asztalnál ül. Előtte szalonna és ásványvíz. Kb kétszer olyan kövér, mint valójában. XIV Lajos korabeli ruhában, loknisra sütött hajjal. Azon aggódik, hogy miért nincs még otthon a gyerek. Franciául beszélünk. Ezen álmomban is elmélázok, hogy vajon miért beszélünk franciául, ha mindkettőnk anyanyelve a magyar. Mindegy, gondolom. Kérdezem, hogy hol találom akit keresek. Címet is mondok, nem csak nevet. Bólogat, mondja, hogy jó helyen járok, és megnevez egy emeletet és egy lakásszámot. Ezekre nem emlékszem, csak a névre és a címre:

Jacques Gasset
Volantier rue 77.

ezt Amishael írta ide. 14:38 -kor.

Suttogoval sétálunk egy esős kisvárosban, vagy egy nagynak egy kertvárosi részén. Minden csillogó az éppen elállt esőtől. Suttogo vidám és sokat beszél, mint rendesen. Egyszercsak egy gazosra felejtett lépcsőn, középen, jól észrevehető helyen talál egy pár nagyonkék kínai tornacipőt. Nagyon megörült neki. Le is kapta azonnyomban a lábáról a surranóját és felhúzta helyére a kék tornacipőt. A surranót gondosan visszatette a kék cipők helyére, a lépcső közepére, szemmagasságba, hogy valaki biztosan megtalálja, és örüljön nekik.

ezt Amishael írta ide. 14:33 -kor.